INTERJÚ

Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadász, gyűjtő, a magyar vadászirodalom klasszikusa. Érdekességek Léva szülöttjéről. 

Beszélgetés Somos Zoltán Kittenberger kutatóval.

Hogyan lesz valaki Kittenberger kutató? Mi vitte rá, úgy tudom, hogy Veszprémben a róla elnevezett állatkertben dolgozott?

Gyermekkorom óta vonz Kelet-Afrika. Ez egy különös, megmagyarázhatatlan érzés, mely a születéstől a halálig kíséri végig az ember életét. Befurakszik a tudat legmélyebb rétegeibe, folyamatosan hajtja, cselekvésre kényszeríti az embert.

Hogy gyermekkorom Kittenberger könyvei szeretették meg velem Afrika keleti tájait vagy azért olvastam mert ő is ezen vidékek szerelmese volt azt már nem tudom. Mindenesetre ez egy igen különös egybeesés.

Aztán évekig, évtizedekig elhagytam ezt a kapcsolatot , az élet más utakra sodort, de a vágyódás Kelet-Afrika vadonjai után mind végig megmaradt.

De ahogy Kittenberger írja: Amri ya mungu: a sors azonban - úgy látszik - megkerülhetetlen. Pár éve újból kezembe akadt Kittenberger második könyve az A megváltozott Afrika. Olvastam, olvastam, de a cselekmény áradat miatt egy idő után egyáltalán nem tudtam követni. Akkor játszottam el először a gondolattal, hogy talán követhetőbbé válnának a kesze-kusza szálak, ha konkrétan be tudom azonosítani hol játszódnak az események. Ekkor kezdtem a térképezésbe, mely igen hamar túlnőve magát ma már Kittenberger afrikai életútjának szinte minden részére kiterjed. Mint már látom ez igen nagy falat, évtizedek kellenek majd afrikai munkásságának feldolgozásához. Például csak a ruvána-sztyeppei állatbefogó éveinek pontos feltérképezése, terepi munkával együtt biztosan évekig eltart majd. Ez egy külön korszak melynek Ruvána-Tirina nevet adtam.

Pár évig a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban is dolgoztam. A soproni Erdészeti- és Faipari Egyetem Vadgazda mérnöki szakának elvégzését követően igen fiatalon, kellő tapasztalat nélkül kerültem oda, mint főápoló (zoológiai vezető). Nem voltak könnyű évek, - ahogy Kittenberger mondaná - "greenhorn" - ként. De ma már, letisztulva a múló emlékek megszépítik ezt a korszakot is. Sok, igen sok kalandos élményben volt részem, mely egy könyv - na nem túl vastag - oldalaira is kerülhetne. Ezek közül egy igen izgalmas dámvadas történet honlapomra is felkerült.

Aztán otthagytam az állatkertet. Nagy vívódás volt, de mégis így alakult. Sokáig visszatért még álmaimban, pár évig eltartott míg végleg feledni tudtam. Fiatal éveimbe örökre beleégette magát, ahol megtanultam mennyire fontos a tapasztalat, az idősebbek tanácsának megbecsülése és az önkritika...

Hol lehet felkutatni olyan dokumentációkat, amiből bármire is lehet következtetni arról, amit esetleg nem tudunk Kittenbergerről?

Elsősorban jó kapcsolatok kellenek hozzá, ehhez azonban előtte valamit le kell tenni az asztalra. Sok embernél találhatók Kittenberger-dokumentumok. Valaki féltve őrzi a fiók mélyén tartva attól, hogy ha a benne rejlő tartalom napvilágot lát talán tulajdonosi jogaiban esik csorba. Mások örülnek, ha megoszthatják kincseiket. Ezek saját tapasztalatok.

Megmondom őszintén mikor elkezdetem írni a honlapomat egyedüli információs bázisom könyvei voltak. Elméletileg így új információk birtokába nem kerülhettem, de aki a sorok között megtanul olvasni és valóban kutatási célzattal veszi kezébe írásait az sok új dolgot fedezhet fel. Ahogy gyarapodott a honlap anyaga, úgy kezdtek rá felfigyelni. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy így engem kezdtek megkeresni olyan emberek, akik birtokukban lévő Kittenberger - dokumentumokkal szívesen hozzájárultak e kutatáshoz. Így ismerkedtem meg egy nagyszerű emberrel, Komáromy Attilával, aki tényleg a legönzetlenebb módon kelt segítségemre e munka folytatásához, azzal, hogy a tulajdonában levő Kittenberger-naplókat kutatási célból rendelkezésemre bocsájtotta. Energiát sugárzó hozzáállásával, folytonos biztatásával rengeteg erőt kaptam, és kapok mind a mai napig tőle. Együtt működésünk azonban a sors kegyetlensége miatt, hamar megszakadt, sajnos két hónappal ezelőtt elhunyt.

Itt kell megemlítenem Schwarzmayer Christiant - kutatótársamat - ki ugyancsak a honlap révén keresett meg. Ambiciózus hozzáállása és kitartó munkájának hamar meg lett a gyümölcse. Egy igen értékes, a kutatást tekintve kiemelkedően fontos dokumentumot talált, mely Kittenberger 1904-es oroszlánkalamitását követő ápolásáról szól dr. Hermann Plötze mambai missziójában.

Saját tapasztalat tehát, ha valamit már fel tudsz mutatni, és az kivételesen új az adott tudomány területén, megfognak keresni előbb utóbb. Bár ezzel nem azt akarom mondani, hogy saját kezdeményezésű kapcsolatok kiépítése felesleges munka, de megmondom őszintén nekem nem igen sikerült. Az esetek többségében választ sem kaptam és többségében most sem kapok. Elképzelhető, hogy kapcsolt teremtő metodikámmal van a baj...

Kisebb nagyobb megszakításokkal Kittenberger 16 évet töltött Afrikában. Leírhatatlan mennyiségű madarat, rovarokat, kabócákat, lepkéket, legyet, ízlelt- és száz lábúakat, pókokat, gerinces- és gerinctelen állattal gazdagította a hazai és a külföldi gyűjteményeket. Voltak közöttük teljesen ismeretlenek, vannak olyanok, amik róla lettek elnevezve. Vannak-e olyan bizonyítékok, amik alátámasztják az ő gyűjtéseit megbízásait, vagy más írásos anyagok hogy megélhetése érdekében másoknak is vállalt munkát?

Kittenberger becsületes és büszke ember volt. Ez a két pozitív jelző viszont könnyen az ember ellenségévé is válhat, hisz folytonosan hajtja, űzi az elérendő cél megvalósítása felé. Ez önmagában nagyon jó dolog; Kittenberger javarészt ezen tulajdonságának köszönheti sikerességét. Mindig tartotta ill. tartani próbálta vállalt kötelezettségeit még a legkilátástalanabb időkben is. Azonban az ilyen beállítottságú emberek szenvednek, ha a helyzet úgy alakul, hogy nem tudják tartani szavukat. És a ruvánai állatbefogó évek sajnos javarészt erről szóltak. Nem csak a pénz volt állandóan kevés, de embereivel is rengeteget kellett kínlódnia. Ez durva szó, de ha belegondolunk abba, hogy Kittenberger maximalista volt a munkához való hozzáállását tekintve, akkor beláthatjuk, hogy ennek csak igen kevés ember tudott megfelelni. Pár bennszülött négeren kívül - kiket javarészt könyveiben is említ - nem igen bízhatott másokban. Ezért valószínűleg campjében nem volt jó hangulat, embereit nem is tudta megtartani, folyamatos volt a szökdösés és az emberhiány. A harmadik ok, mely egyenesen vezetett a sikertelenséghez a tapasztalat hiánya volt. Ezt nem csak én gondolom, naplójában ő is többször, konkrétan utal rá.

Úgy gondolom e három tényező közül talán az elsőt, a pénzügyi nehézségeket tudta a legjobban, a legkülönfélébb módon orvosolni. Több üzletemberrel állt kapcsolatba, kik élőállatot vásároltak meg tőle, pl. 1911 január 2.-án Nairobiban 2234 rúpiáért adott el egy fiatal orrszarvút.(Csak viszonyításként említem, hogy egy 1912 áprilisi bejegyzése szerint egy juhért 9 rp-t száz tojásért 3,50 rp-t kellett fizetnie.)

Elefánt agyartól kezdve, bivalybőrökön keresztül a marabú farok tolláig sok mindenben "utazott". Egy esetben - számomra megdöbbentő mennyiségű - 220 db!! zsiráfbőrt szállítatott a tirinai campjéből Shiratiba. A bőrök későbbi sorsáról már nem ír.

Különböző cégekkel állt - valószínűleg - szponzori kapcsolatba, kik időről időre pénzel látták el. Ilyen pl. a Mac Donel cég (eredete még kutatás alatt) minek 1911 augusztusi csődje igen érzékenyen érintette.

Talán sokaknak nem szimpatikus a pénzszerzés ezen formája. De hát mindenki azzal tud kereskedni, ami rendelkezésére áll. Hogy fenntartsa óriási állatbefogó birodalmát, illetve finanszírozni tudja egyéb gyűjtőútjait kénytelen volt ehhez nyúlni, hisz magyarországi támogatásra csak igen csekély mértékben számíthatott.

Úgy tudom, hogy természettudományos gyűjtése és megfigyelése során jelentősen gazdagította az afrikai természet és néprajzi ismeretünket, úgy is fogalmazhatnák a bennszülöttekkel való folytonos együtt élés körülményei között ritkabecsű adatokat jegyzett fel naplóiban az afrikai társadalmi viszonyokról szokásokról, hitvilágról, kultúráról és történéseiről, könyveiben itt ott meg is említ egyet mást ,de mint tudjuk az akkori cenzor sokszor átírta Kittenberger írásait. Vannak olyan írásos dokumentumok amik alátámasztják azt hogy kint milyen körülmények között élt?

Erről keveset ír. Nem volt lényeges. Fűpalotáját vagy rongyos sátrát tépte a szél egyre ment. Véleményem szerint nála ez számított a legkevésbé. Legyenek adottak a feltételek a munka maximális teljesítéséhez, azon túl minden másodrendű volt számára. Ezzel nem azt mondom, hogy igénytelen lett volna, hisz a jó munkavégzés sarkalatos pontja a rend és a fegyelem betartása, betartatása. Például szakácsának holmiait, eszközeit rendszeresen ellenőrizte, és rendszeresen borzasztónak találta, hogy jobb munkára ösztökélje a testi fenyítéstől sem riadt vissza: " ...Majd a szakácsom ládáját néztem át; piszok, szenny az egész. Elverődött, de mit használ az. "

Ha azt vesszük alapul, mint író sok mindenkivel másképp levelezett, olykor leveleiben olyan dolgokat is meg írt amelyek sehol nem kerültek nyilvánosságra. Ön hogyan látja ezt?

Ez egy igen nehéz kérdés, melyen sokat vívódtam én is. Mennyire etikus Kittenbergerrel szemben, hogy olyan dolgokat hozunk nyilvánosságra, melyekről ő könyveiben nem írt, vagy írt csak épp másképp. Ha abból indulok ki, hogy az ilyen információkat ő egyáltalán papírra vetette, akkor joggal gondolhatjuk, hogy tisztában volt azzal, hogy ezek előbb-utóbb úgyis nyilvánosságra kerülnek. Gondolom, hogy amiről ezt nem akarta azt nem is írta le.

Másik kérdés, hogy hogyan kezeljük azokat a leírásokat, bejegyzéseket melyek másképp, vagy ellenkezőképp jelentek meg a könyvben mint naplójában. Az biztos, hogy a naplókban leírtakat kell igaznak vélnünk, de hogy a könyvben miért jelent meg más az kutatás tárgyát képezi. Egy ilyen eset, - a fenti vélekedésemet alapul véve, honlapomon már megjelent.

Kittenberger sokfelé megfordult Afrikában. Kutatása inkább kinti élettét érinti jobban mit a hazai kutatás ?

Kifejezetten az afrikai munkássága érdekel, melynek egyik okát a fenti bevezetőben már megismerhettük. Másik legalább annyira fontos, hogy afrikai életútjának mélyreható kutatásával ezidáig senki nem foglalkozott, holott a köztudat mint Afrikát járó nagy vadászt ismeri.

Hogy a kutatás megindulhasson, meg kellett fogalmazni és papírra vetni azokat a pontokat, melyekre alapozni lehet a munkát. Ezek - én úgy hívom - pillérek már állnak és három nagy kutatási témát tartanak: első a tárgyi emlékek, második a szellemei emlékek felkutatása, harmadik a földrajzi helyszínek beazonosítása, felkeresése, dokumentáció készítése stb. E pillérek megvalósításához tartozó, eszköz és módszer - a probléma felvetésekkel együtt - kidolgozás alatt áll, mely részben honlapomon már olvasható.

Jelenleg a kutatást megalapozó munka zajlik: adatbázisok létrehozása, térképészeti munka, szakmai és üzleti kapcsolatok kiépítése haza és helyi (afrikai) szinten, a kutatás financiális részének biztosítása (alapítvány, támogatói rendszer létrehozása) és végül, de nem utolsó sorban e munka népszerűsítése szakmai és nem szakmai szinten is.

Önnél több olyan dokumentuma van, - levelezések, iratok, naplórészletek, családi dokumentumok - melyek Kittenberger életének egy részét képezték. Mit kell tudni ezekről, miről szólnak ezek az anyagok?

Ezek a dokumentumok szintén Komáromy Attila gyűjtéséből kerültek hozzám. Igen izgalmas, ahogy egyik- másik segítségével bepillantást kaphatunk Kittenberger éltének egy-egy szakaszába. Mondanom sem kell, hogy ezek között is az afrikai vonatkozású dokumentumok érdekelnek inkább, melyekből azonban csak pár darab van köztük. Ilyen, számomra igen értékes Almásy László válasz levele, mely bizonyítja kettejük kapcsolatát. Vagy például Dr. Szlávi Kornél (Nimród szerkesztőségi tag) 1929-ben - az Afrikában tartózkodó Kittenbergerhez - írt, sajátos fanyar humorral fűszerezett levelei, melyek ma már igazi kultúrtörténeti csemegének számítanak. Meglepően bátor szókimondással ecseteli a kor vadászati médiumainak egymáshoz való feszülését, természetesen saját nézőpontból szemlélve azokat. Ezek a levelek honlapomon olvashatók.

De a dokumentumok között megtalálható tanítói oklevele 1901-ből, házassági anyakönyvi kivonata, saját kezűleg írt életrajza, Lévához köthető értékes dokumentumok és még sok egyéb.

Kittenberger kinti élettét az ismerheti igazán meg, aki előbb vagy utóbb úgy dönt hogy végigjárja kinti életének szakaszait, nem?

Természetesen ez így van, de kellő szakmai-elméleti alapok nélkül ez csak felesleges pénzkidobás lenne. Ez a munka zajlik jelenleg.

A továbbiakban kidolgozásra kell, hogy kerüljenek a felkeresendő régiók, az azon belüli helyszínek, meg kell határozni az ott eltöltött időt, fel kell térképezni a szálláslehetőségeket, ki kell alakítani egy kapcsolati-segítői kört stb. stb.. s mindezeken túl ezek anyagi oldalát is számba kell venni. Fontos az időpont pontos lefixálása, a légitársaság kiválasztása miatt.

Mindezek célja, hogy egy komplex projektet dolgozzunk ki, annak érdekében, hogy szponzorokat nyerjünk meg a munkához. Önerőből ez biztosan nem fog menni, de nincs is rá szükség mert biztosan fogunk támogatókat találni.


Lévai leveiről keveset tudunk. Szüleivel, testvéreivel tartotta e a kapcsolatot ? Gondolta azt hogy végigjárja ezeket az utakat ?

Afrikai évei alatt - pontosabban annak korai szakaszában (értsd: 1903-1914) Kittenberger édesapjával, Sándor bátyjával sőt Margit nővérével biztosan tartotta a kapcsolatot. Naplójának bejegyzéseiben elmaradhatatlanul tájékoztat a bejövő (feladók nevei) és a kimenő (címzettek nevei)postáról,(sajnos azok tartalmáról a legritkább esetben) s itt ha nem is túl gyakran, de olvasható: Apu, Sándor, Margit. Kiderül továbbá, hogy kiterjedt levelezést folytat Bárányos Józseffel a magyar Nemzeti Múzeum főpreparátorával, a budapesti állatkerttel s több olyan személlyel kiknek kilétét egyelőre homály fedi.

Kittenberger levelezései naplói több olyan írást rejtenek amiket eddig sohasem tudtunk róla, ha ezeket elolvassa az ember sok olyan információval lesz gazdagabb, melyek alapján  másképpen fogja megismerni a nagy vadászt, BVAnA NDEGE-MADÁR ÚRRAT VAGY KOFI BAJA-ROSSZ KALAPOT VAGY BVANA MZÉ ÖREGURAT, ahogy a bennszülöttek vidékenként más más névén tisztelték, de a sok eltérő név mellet talán egyben mindenki egyetértett A NAGY VADÁSZ.  Mi erről a véleménye ?

Kittenberger számomra állattani gyűjtő és felfedező volt és csak másodsorban vadász.

Hogy Kittenbergert mint "Nagy vadászt" ismerjük az könyveinek köszönhető. Az olvasó közönség széles rétegeit biztosan nem érdekelte volna, hogy aznap mennyi Dipterát gyűjtött s azokat milyen genusokba tudta besorolni. Izgalmas, lenyűgöző sztorik kellettek abban az időben is, melyekből Kittenberger igazán nem szenvedett hiányt. Sokak számára könyvei még így is túl tudományosra sikerültek, s így inkább Széchenyit vagy Molnár Gábort olvasnak.

Tény azonban, hogy a "hétköznapi" ember számára Kittenbergert a vadász vonal tette híressé, fűszerezve a tudományos kutatás apró morzsáival. Véleményem szerint ez utóbbi biztosan hozzájárult ahhoz, hogy ilyen széles körben ismert legyen, tekintve, hogy számtalan - könyvet írt - vadász van kik a feledés homályába merültek. Gondolok itt Talián Emilre, kivel Kittenberger jó barátságban állt, Vojnits Oszkárra, Fernbach Bálintra (ő nem írt könyvet), vagy éppen Damaszkinra.

Afrikában a maszájok híresek a vendégszeretetükről. Ha egy messziről érkezett maszáj idegen betér egy másik maszáj faluba, akkor állítólag annak a férfinak lesz a vendége, akinek kunyhóját az idegen kiszemeli. Az idegen napokig lakhat a kunyhóban, amelynek tulajdonosa általában néhány feleségét is felkínálja neki, hogy ne unatkozzon addig se, amíg a faluban tartózkodik. Ha pedig esetleg gyermek is születik a vendégeskedésből, az a falué lesz. Elképzelhető hogy esetleg bármilyen más törzs keretén belül is szeretője ,élettársa,  társa lehettet afrikai nő Kittenberger kinti életének esetleg ott lehetnek utódai is ?

Én ezt a kérdést igen óvatosan kezelném, mert úgy gondolom sokak számára ez a téma teljesen idegen a bennük felépített Kittenberger-imázstól. Mindazonáltal én elképzelhetőnek tartom szorosabb kapcsolat kialakítását tekintve, hogy afrikai munkásságának korai időszakában húszon évesen éveket töltött Afrikában s ez igen hosszú idő egyedül.

Saját magamat is megoszt ez a téma, s nem igazán tudom, hogy a naplóiból kiderült erre vonatkozó információknak, mennyire adjak teret. De mint fentebb írtam, ha nem akarta volna, hogy közzé váljon nem is írta volna le. És egyébként is, ha én nem írom meg előbb-utóbb úgy is megteszi valaki helyettem.

Naplóiból kiderül, hogy a ruvánai állatbefogó időben, volt egy fekete nő, kihez biztosan szorosabb kapcsolatok fűzték. Aschának hívták. Erről részletesen most készülő cikkemben olvashatnak. Csak annyit előjáróban, hogy tipikusan se veled, se nélküled kapcsolat volt.

A beszélgettés köszöni Telek Lajos

Fotók dokumentumok Kittenberger Kutatás archív