1904 június 12. - 17. (18.)                       Az oroszlánkalamitást követő szállítási útvonal térképi ábrázolása

2018.11.25

""A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, - ismételni, s ellenfelemet szembe lőni. Az oroszlán mellől nagy nehezen feltápászkodva, tanyám felé kezdtem vánszorogni. Útközben sokszor összeestem. Tanyám közelében azután végképp elhagyott az erőm, de akkor embereim jöttek és bevittek. Itt a nagy sebeket kimostam és bekötöztem, és a jobb kezem lecsüngő középső ujját levágtam (kedves operáció volt). Mauser puskám, mellyel, mikor az oroszlán leütött, védekeztem, most igazi kuriozitás; úgy hiszem, beillene akármilyen gyűjteménybe; hat helyen látszik meg a foga. Nagyon keserves dolog volt Mosiba jutnom. Az aruszasziniekkel (egyik masszái törzs) való hosszú huzavona után egy pokrócból készített ágyon cipeltek az úttalan vadonságon Mosi felé. A sebláz is gyötört. És ez az állapot hat hosszú napon át tartott. Mosiban nem volt orvos, egy ügyes fekete betegápoló és Meimáridisz újították fel a régi kötelékeket. Innen a rambói misszióállomásra vittek gyógykezelésre, ahol elgyengült testemen 41 fokos epeláz vett erőt. Bizony, mostanában annyi volt a szenvedésből, hogy elképzelni csak az tudja, aki ehhez hasonlót átélt az afrikai vadonban..."

Így szól Kittenberger Kálmán Damaszkin Arzénhoz írt levele 1904 szeptemberből. Hogy pontosan milyen vadonságokról van szó, azt Kittenberger első könyvéből tudhatjuk meg. A baleset a Letema-hegyek lábánál lévő camp mellett történt. Másnap kelnek át a Daryama-folyón, mely szintén a camp közelében van. Az utolsó előtti napon pihennek meg a Rau- folyónál majd másnap Moshiba érnek.

A baleset napján kívül egy időpontról tudunk biztosan. Ez 1904 június 12. Ezen a napon indulnak el. Tudunk két másik dátumról is de azokról nincs pontos információ. Ez úgy fordulhat elő, hogy a szállítás időtartama nem egyezik A Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában c. könyv és a fenti Damaszkin Arzénhoz írt levelében közöltekkel. Ugyanis a könyvben a következőket írja "... hordágyon Moshiba, a Kilimandzsáró lábához vittek, hova az ötödik napon értünk csak el ...", míg a levélben a következő szerepel: " ... A sebláz is gyötört. És ez az állapot hat hosszú napon át tartott..." Fekete István könyvében is ezt találjuk: "Aztán elindultunk, és váltott teherhordókkal mentünk hat napig, amíg Mosiba értünk." Ezek fényében a másik két időpont június 15 (16), ekkor pihennek meg a Rau-folyónál, és június 17 (18) ezen a napon érkeznek meg Moshiba.

A szállítási útvonal térképi ábrázolásához a következő földrajzi objektumok álltak rendelkezésemre:

  1. Letema-hegyek
  2. Daryama-folyó
  3. Rau-folyó
  4. Moshi

és a következő információ:  a camptől nem messze folyik a Daryama. Ez egy nagyon fontos tudnivaló, tekintve, hogy a Letema (Lelatema) hegység észak déli irányú hossza mintegy 50 km. Ezen információ birtokában 15 km-es szakaszon belehet határolni a camp helyét (A letemai gyűjtőcamp beazonosítása és térképi ábrázolása egy másik cikk témája lesz)

A gyakorlati munka első lépése a fent említett 4 földrajzi objektum térképi beazonosítása volt:

Letema-hegyek: ez a földrajzi elnevezés Kittenbergertől származik, azaz erre a földrajzi területre ő ezt az elnevezést használja (megj.: ezt a megnevezést könyve írásakor 1927-ben használja, de 1904-ben a fenti levél alapján Lettimának hívja). Ilyen néven azonban egyetlen modern térkép sem jelöli, mai neve Lelatema-hegység. A korabeli vagy még régebbi térképeken a következőképen alakul az elnevezés:

1870: Arusha Mountains

1895: Lettima Bge.

1902: Litema Bge.

1905: Letima

1906: Lettima Mt.

1910: Lelatama Geb.

Daryama-folyó: mai térképek ezen a néven nem jelölnek folyót. Korabeli térképeken viszont megtaláltam ezt az elnevezést. S hogy milyen néven ábrázolják ma a folyót, egy 1910-es térkép nyújtott segítséget: ezen együtt szerepel a Daryama-Kikuletwa megnevezés. Így a ma is használtos megnevezése: Kikuletwa. (erről bővebben olvashat a Daryama az elfelejtett folyó? c. blogbejegyzésben). 

Rau-folyó: ennek a földrajzi objektumnak nem a megnevezésével volt probléma, hanem térképi ábrázolásával. 

Például ezen az Openstreet térképen Moshi felett jelölik: probléma, hogy így nem esik a betegszállítási útvonalba

Olyan térképet kellett keresnem, ahol a Rau-folyó a Letema-hegyek és Moshi között van feltüntve és így a szállítási útvonalba esik. Ehhez megint korabeli térképekhez kellett nyúlnom. 


Térkép 1885-ből (forrás: BM Archives "Mombasa to Kilimanjaro")


Térkép 1910-ből: forrás: BM Archives (Base Mission - Mission 21) Reference: BMA 98212 Title: "Kilimanjaro. Sheet 3." Creator: unknown Date: 1910


Végül megszületett a betegszállítási útvonal térképe :BM Archives (Base Mission - Mission 21) Reference: BMA 98212 Title: "Kilimanjaro. Sheet 3." Creator: unknown Date: 1910

és egy térképsablonon (a Rau-folyó nincs jelölve, ezért feltételezett helyét kék vonallal adtam meg):

Az elkészült térkép alapján az útvonal hossza légvonalban mintegy 30 km. A pontos nyomvonal ismerete híján csak feltételezni tudjuk, hogy a ténylegesen megtett távolság akár ennek a duplája is lehetett. A Kittenberger által felvázolt körülmények alapján  véleményem szerint reális az átlag napi 10 km megtétele. 

Moshiba 17 vagy 18.-án érkeznek, ahol a törzsorvost, " májfekélyét operálandó, aznap szállították a tengerpart felé...". Másnap, azaz 18 vagy 19.-én érkezik meg a " protestáns misszió orvosa, a jó öreg Plötze". Így sebeinek ellátására a baleset napjától számított 1 hétre kerül sor! 

Gyógyulása hosszú ideig tart, hónapokig lábadozik. De ezen időszak alatt is gyűjt. Ebből az időszakból származik, az a legyecske (Poeciliosomella kittenbergeri), melyet a Magyar Természettudományi Múzeum őriz... erről azonban egy másik bejegyzésben...


szerkesztés alatt...  

.