Az igazmondó legyecske

2018.12.04

...avagy a kutatómunka sikerének különleges kulcsa.

Kittenberger a Vadász- és Gyűjtőúron Kelet-Afrikában c. könyvét 1927-ben írja. Összefoglaló mű, mely afrikai munkásságának 1903-tól 1914-ig terjedő korai időszakát, és az 1925-26-os mintegy féléves jelenkori szakaszát öleli fel. A mű megírásakor valószínűleg problémát okozott az a tény, hogy a korai időszakból rendelkezésére álló naplóinak, feljegyzéseinek egy része elveszett, megsemmisült. Biztosan tudjuk, hogy amikor 1914 augusztusában az angol hatóságok mint ellenséges ország állampolgárát letartóztatják, (Uganda a Brit gyarmati övezetbe tartozott) minden feljegyzése, felszerelése, gyűjteménye az angolok birtokába került. Hogy mi lett vele sajnos nem tudjuk, bár erre vonatkozó kutatások régóta folynak. Ez volt a legjobban előkészített és legjobban felszerelt expedíciója is.    

A korai időszakból ritkán idéz feljegyzéseiből. Valószínűleg a mű felépítéséből fakad, hogy a kutató számára a helyszínek és a cselekmények kronológiai rendje nehezen követhető, ritkán utal pontos dátumra sokszor csak az évszámot jelöli meg. A cselekmények folytonossága is sok esetben megszakad, esetleg később, másik fejezetben töredékesen tér vissza rá. A Fernbach Bálint által vezetett 1910-es vadászexpedíció részleges leírását, könyvében három helyen találtam meg. Sajnos az idő és térbeli információk igen hiányosak, pontos adatok csupán az expedíció előkészítésénél, indulásánál, és a közben történő pár eseményénél állnak rendelkezésünkre. Itt kell megemlíteni azt a megérzésemet, hogy Fekete István ezzel a szűkszavúsággal tisztába volt. Kittenbergerről szóló könyvében igen nagy súlyt fektet arra, hogy  az ismert történeteket kibontsa, új információkat közöl vigyázva arra, hogy az eredeti mondanivaló ne sérüljön. Több helyen konkrétan utal is erre. Kittenberger oroszlánkalamitást ábrázoló leírását kifejezetten szűkszavúnak tartja és ki is mondja:

"- Kálmánkám - csengtem -, az első könyved igaz, hogy klasszikus gyöngye a trópusi irodalomnak, de, hidd el, bárki más tíz kötetet írt volna belőle. Én inkább azt szeretném hallani, ami kimaradt belőle..."

Kittenberger Fekete István tollába adja történeteit, s a az írótól természetesen nem lehet elvenni azt a szabadságot, hogy költői eszközökkel színesebbé, élménygazdagabbá tegye számunkra azokat

Első könyve felépítését, mondanivalóját tekintve elsősorban tudományos-ismeretterjesztő mű. Nem is célja az események pontos tér- és időbeli követése. A Megváltozott Afrika c. második könyve viszont egy fél évet felölelő vadászexpedíció naplószerű megírása, ahol pontos kronológiai rendben követhetők az egyes helyszínek és események. Ekkor már ritkán gyűjt, saját bevallása szerint is főképpen a vadászatnak hódol. 

A kutatónak igen nagy problémát jelent eme "szűkszavúság". Igen csak körbe kell járnia az adott témát, hogy hiteles és pontos információkat tudjon közölni. Ehhez meg kell találnia a megfelelő módszert. Tökéletes módszer azonban ritkán van. A kutatási út alatt  a módszer alkalmazása többnyire újabb  és újabb problémákat szül. 

A kutatómunka alappillére a gyűjtő- és vadász helyszínek pontos idő- és térbeli beazonosítása.  Az eszközt (a terepi kutatásig) a szakirodalom, elsősorban könyvei jelentik. a fent vázolt problémákkal.

Még a kutatómunka elején történt, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában található Dr. Papp Lajos által 2010-ben új fajként leírt legyecske ismertetőjében rossz információt találtam, a gyűjtés körülményeivel kapcsolatban. Ebben az állt, hogy a legyecskét, az oroszlánkalamitást követő lábadozási időben Kiboshóban gyűjtötte, melynek kivételes leírása Kittenberger Damaszkin Arzénhoz írt levelében olvasható.

A képen Kittenberger legyecskéje ((Poeciliosomella kittenbergeri Papp, 2010). látható. A cédulákon olvasható a gyűjtés helye (Kibosho 1600m.) a gyűjtő neve (Katona - Kittenberger magyarosított neve). a gyűjtés ideje a cédula másik oldalán található, ezért nem látható

A rendelkezésünkre álló  adatok alapján, viszont ez nem volt lehetséges, mivel a kérdéses időszakban nem tartózkodott a településen. A Fekete István könyvében megtalálható kérdéses levél nem tartalmazta a gyűjtés körülményeit sem. Állításunkhoz a következő információk álltak rendelkezésünkre:

- 1904. június 11. - oroszlán támadás

- gyógykezelés: Moshi   

- lábadozási időszak: Rombó

- 1904 szeptember 3. - Damaszkinhoz írt levél keltezési ideje

Ezek a könyvben fellelhető adatok. És az előzmények: a kontinensre történő érkezését követően megkapja a maláriát, Moshiban gyógykezelik  1903-ban. Lábadozási ideje alatt sokat gyűjt, eljut Kiboshőba is. Pár hetet tartózkodik itt. Még mindig 1903-ban járunk. Az év végén eljut a Letema hegyek lábához és létrehozza első gyűjtőcampjét. Itteni munkájának vet véget a következő év június 11.-i oroszlán baleset. Ezt követően Moshiban majd a rombói missziónál gyógykezelik.

A történet eddig tart. Kiboshóról az 1904-es évből egy szót sem ír. Annyit tudunk, hogy tervei között szerepel a Kilimandzsáró környékének bejárása. 

Hogy a felvázolt problémát orvosoljuk, levelet írtam az Állatár Dipterákkal foglalkozó muzeológusának és segítségét kértem az ügy megoldásában. Mint kiderült a legyecske cédulaadatain (ami a gyűjtés helyét és idejét tartalmazza) Kibosho, 1904. IX. 1-8. adat szerepelt, így tévedés a Múzeum részéről természetesen nem történt. 

Ebből az esetből tanulva ma már mintegy száz cédulaadat áll rendelkezésünkre. Ezen adatokat felhasználva egyre pontosabb képet kapunk Kittenberger afrikai munkásságának tér- és időbeli mozgásával kapcsolatban. 

szerkesztés alatt