Kitartás a végsőkig!

2019.03.06

Tirina - 1912 január 

Nem hagy aludni a tomboló a vihar. Irtózatos dübörgéssel csapkodnak a villámok, nappali fényességet varázsolva hálómba, hol az izzó viharlámpa körül még most is ezrével döngenek az éjszaka zenebohócai a moquitók. Rongyos sátramat tépi-szaggatja az orkán és mégis bennem összemosódva a hangok és fények, gondolataim kanyargós labirintusába merülve elbóbiskolok.

Európában járok, a rég elfelejtett hazában, mely már oly messzinek tűnik; visszajutok-e valaha?

Manapság itt csak halál jár. Megbízatásomat nem hiszem, hogy tartani tudom, az eredménytelenség felőrli idegeimet. Rémálmok gyötörnek, s ha nagy nehezen el is tudok aludni a legkisebb neszre felriadok.

Három évtized minden eredmény nélkül! Lehet, végső elkeseredésemben mondom ezt, de a naponta kínzó, gyötrő kudarc nem is mondathat velem mást. Azt megfogadom, hogy soha többé nem leszek ilyenre kapható. Ha valaha lesz még "többé" ... egyáltalán.

Felriadok. Úgy nézem egy fene ménkü a jimelák melletti fába vágott. Négereim, szaladnak, szorgosan oltják a tüzet; mindegy a jimelák is mind betegek.

Állok tanyám ragacsos, sáros földjén, szememben ég az izzó fa lángja, távolban hiénák röhögnek....

... akár Kittenberger naplóbejegyzése is lehetne a fenti szöveg; ugyan nem az, de hűen tükrözi lelki állapotát, mely fokozatosan romlott, habár az igazi nehézségek még ezt követően zúdultak rá.

(a kivastagított részek naplójából valók!)


De miről van szó, kezdjük az elején.

1909 végén levelet kap, melyben felkérik, hogy az 1912 májusában megnyíló újjáépített fővárosi állatkert számára gyűjtsön és szállítson állatokat. Abban az időben, - de talán manapság is - egy állatkert számára az afrikai fajokból összeállított gyűjtemény volt a legkívánatosabb. Örömmel, és nagy elszántsággal vállalkozik erre az óriási feladatra, holott ebben még semmiféle korábbi tapasztalata nem volt.

1910 júniusában fel is építi állatbefogó székhelyét a ruvánai Tirina-patak mellett. Bár könyvében nem írja (állatbefogó múltjával kapcsolatban egyébként is meglehetősen szűkszavú) nem csak ezen az egy helyen működtet befogó és állattartó campet, hanem a környéken több ideiglenes helyen is. Nagyobb távolságban fogott, szinte kizárólag fiatal, sokszor pár hetes állatokat nem volt érdemes fáradságos úton 30-40 km-ket cipelni, hanem azokat míg fel nem erősödtek itt tartotta. Például a könyvben is szereplő Kadutu szultánnál is tartott ideiglenesen kisebb menazsériát. Ez viszont azt a problémát szülte, hogy - mivel ő nem tudott mindenhol ott lenni - embereire kellett bízni ezen állatok gondozását. Megbízható emberei pedig nem igen voltak. Sokat bajlódott velük, okkal vagy ok nélkül, de tény hogy bejegyzéseiben rengeteget panaszkodik rájuk.

Nem derül ki számomra (feljegyzések híján valószínűleg nem is fog), hogy állatok befogására és tartására szakmailag mennyire tudta felkészíteni önmagát, mennyire volt tisztában ennek a munkának a súlyával, a felmerülő problémákkal és nehézségekkel. Naplójában egy mondattal utal arra, hogy a sok kudarc melegágya a tapasztalat hiánya volt.

Az bizonyos, hogy kreativitásnak nem volt híján. A körülmények adta lehetőségeket eleinte jól ki tudta használni. Kadutunál bőrökért cserébe tejelő zebukat kapott és kapott a wagayák féltve őrzött gulyáiból is. Európai állatkertekkel tartott kapcsolatot, melyek jól fizettek az élőállatért. Egy ilyen esetben 160 fontos szerződést kötött egy ifjú orrszarvúért.

Az időszak elején még sokat vadászik, feljegyzési javarészt ebbéli kalandjairól szólnak. Ahogy azonban az idő halad, kezd ráeszmélni, hogy mily nagy fába vágta a fejszéjét. A legkívánatosabb állatokból (orrszarvú, kafferbivaly) sehogy sem sikerül megtartani vagy befogni példányokat. 1911 októberi ndassekerai kirándulása kifejezetten orrszarvú fogásról szól. Sajnos itt sem sikerül.

A befogott állatok pusztulnak, az újabb befogások többnyire sikertelenek. A hálók, csapdák üresek, az emberek szöknek.

1911 novemberében odáig jut, hogy naplójában a következőket írja:

nov.26.

Jobb lenne, ha mindjárt összepakolnék és elvonulnék innen, de hát meg kell csinálni a dolgot. Elv! "A hogy esik, úgy puffan"

nov.27.

Egész napi munka hiábavaló volt. Az állatok okosak - különösen a kis és nagy gnúk - és az embereim ostobák és buták.

Folyamatos az állatok pusztulása és a sikertelenség.

dec 17.

Az ellankadás egyre erősebb. Ma sem bírt a kora hajnali oroszlánkoncert a sátramból kizavarni..

dec.20.

Pandasáró hurkozni ment és a szokott eredménnyel - tehát semmivel - tért vissza...

dec.24.

Ma talán karácsony estéje van, de bizony semmi karácsonyi hangulatot nem érzek.

Tirina-camp, dec. 26.

Megfogadtam, hogy, egykedvűen fogadom a campi eseteket. De lehetetlenség - 4 kis gnú helyett 3 db találtam itt. Thomik döglöttek. 6 jimelám van csak, s ezek közül 2 hasznavehetetlen. Kadutunál ugyan van még 7 db jimela, de azok is végüket járják, vissza is hozatom őket. Duikerem is felfordult. 

dec.31.

Az utolsó napon is hiábavaló volt a hurkozás, semmit sem fogtunk, pedig az első hurkozásnál egy elárvult gnúborjút hajtottunk a hurkok felé. "Úgy" 2 gnúborjút fogtunk, egy teljesen hasznavehetetlen, mert egy csúnya, gennyedző seb van a lábán. Nem is bír felállni. A másik szépnek látszik és n. - Itthonról rossz hírek: Kadutunál elhelyezett jimelák, melyek most a campemhez jöttek, megint 2 db felfordult. A többi 5 beteg. Hozzá meg megint elfogott valami vírus nyavalya. Vajjon mit hoz a jövő év? "Amri ya mungu" /isteni rendelet szerk./

1912. jan. 1.

Az újesztendő legelső napja rosszul kezdődött. A hurkozás üresen maradt. Csak egy gnúborjút fogtunk, melyet a rohanó gnúcsorda ütött el. Kitudja, hogy életbe marad e? A tegnapi sebesült és a Magambó által fogott gnúborjak ma már elpusztultak, hasonlólag egy törpeantilop is. Egy sakál meg elszökött, mikor a ketrecüket tisztították. - Szultán - ki a legkutyább néger - eljött, nem sok jót ígér idejövetele..

-. jan 3

Szultán elment. Dolgozni alig lehet itt, mert az emberek (??) nem akarnak dolgozni. Nem is fogtak semmit sem és este már el is szöktek.

-, jan. 16.

Az időm lejárt! Reményem sincs, az utolsó nap elmúlt. (rinocéroszfogási engedélye jár le. szerk.)

Mint könyvében is említi, mindezen bajokhoz, indulásuk előtt egy veszedelmes betegség a marhapestis társul (Itt utal először arra, hogy az eddigi pusztulás java része is e betegségnek köszönhető):

-, jan. 18.

Legszebb tehénborjamon és egy másikon konstatáltam azt a borzasztó betegséget, mely már annyi állatomat pusztította el. Kadutu borjai is mind betegek, el is küldtem őket, s most tejkrízis elé nézek.

Nehéz elképzelni, hogy miképpen tudja tartani magát, ily szörnyen nagy veszteségek mellett. Hogy az olvasó is megértse e cikk rövid címének jelentőségét, az utolsó időszak drámai hangvételű naplóbejegyzéseit változtatás nélkül közlöm:

-, jan. 28.

Ma is pakkoltunk és holnap talán elindulunk. Keserves út lesz nagyon. Mi pedig a legnagyobb baj semmi eredménnyel kell elhagynom ezt a helyet, hol annyi keserves napot, de egy-két szép percet is éltem át. Tehát Tirina környéke búcsúzunk a soha viszontnemlátásra! Szinte nem akarom elhinni, hogy ez az út, ez az utolsó safari célja Európába való visszatérés. Talán nem is érem el azt soha.

Schirati, II. 11.

Rettenetes út után este értünk Schiratiba, hova különben nem hittem volna, hogy ma megérkezünk. Elveszítettem mindenemet! Úton elpusztult 1 elán, 3 jimela, 2 impala, 1 gnú. Teljesen hasznavehetetlenné vált 2 waterbuck, 1 jimela és 3 impalák

Naplójából csaknem két hónap kimaradt! Indoka egyelőre ismeretlen. 

Rufidji fedélzetén, 1912 ápr. 24-én.

Végre útban volnék Európa felé. Örülni nem tudok bizony az egész dolognak. Óriási veszteségek eddig is, hát még ezután, bár már alig van menteni valóm. - Mennyi kellemetlenségem volt az úton? Mennyi bajt okozott a tapasztalat hiány? Soha ily dologra nem leszek kapható!

Utolsó, de a legnagyobb kellemetlenség az, hogy a szállítom Mozes Mehmed ugyancsak becsapott, rothadt, penészes füvet adott el széna gyanánt. Aligha bírok Adenig eljutni, hol más szénát vehetnék. 

-, ápr. 25.

Ma egész nap a széna dolgában fáradoztunk, de hiába. Nem ér az egész egy fa pénzt. 95/100 részt a vízbe dobtuk, a megmaradtat meg nem eszi egyik állat sem. Csak elérjem Adent.

A többi állattal is kutyául állok. ------ máris félig döglöttek, sasok dettó. Hasonlólag a otocynok és a földimalacok is. Gnúkat meg megöli az étel hiány.

-, ápr. 26

Az otocyonok már mind nagyon szomorúak, az oroszlánok és egy két más ragadozó dettó. A gnúk meg jajgatnak élelem után, hogy az embernek a szíve is megfájdul. A rossz széna is nagyon kevés, de azt úgysem eszik. Elérem-e Adent? S kapok-e ott szénát?

-, ápr. 27.

Ma egyik sakál - persze a kisfülű - már igen szomorú, tegnap se evett, ma már meg sem mozdult. Holnap bizonyára a tengerbe is kerül. Egyik földi malaccal is rosszul állunk. Füles kutyákkal dettó. Széna hiány mindinkább érezhetővé válik. Mi lesz, ha nem érjük el idejekorán Ádent.

-, ápr. 28.

Az első áldozatot már elnyelte a tenger, egy cibetmacska pusztult el. A többi állat is igen szomorú. Gnúkkal baj lesz. Széna már alig van. Adent meg - legjobb esetben - holnapután délben érem el. - Egy matróztól 2 E-ért 2 félmajmot vettem.

-, ápr. 29.

Ma egy illetőleg az egyetlenegy félmajom elszökött. Szerencsére elcsíptük. Széna hiány rettenetes, s Adent csak holnap délután 3 h körül érjük el. Egyik földimalaccal rosszul állunk, sovány, nem eszik, s sebei nem gyógyulnak.

Aden, ápr. 30.

Mégis elértük Adent. Itt természetesen minden drága, szénát kaptam, de nem valami első minőségűt. Juhokért 9 rúpiát kellett fizetnem, tehát igen rossz üzlet. Tojás aránylag olcsó, 3, 50 rp. száza. - ... Egy gazella dorcast vettem 25 márkáért.

12 Apostol (Vörös tenger) máj. 1.

Szerencsétlen május első napja a vörös tengeri út első napja. - Egy kicsit csiklandozott a reuma meg a láz. A hőség nagy, kivált most este. Holnap még nagyobb lesz a forróság. Állatok "még" megvannak, De ha földi malacokért nem adna egy zsidó sem egy fillért is.

-, máj. 2.

Őrült hőség volt. Állatok és éppen az értékesek betegeknek látszanak.

-, máj. 3. (d.e. 10h)

Őrült dolog! A kis gnúk dögledeznek. A jobbik földimalac sem eszik. Szóval igazi "májusi" dolgok! - A vett juhok orra folyik. Úgy látszik ezek is ... betegek. - (D.u. 4h) A legbetegebb n. gnút még le is nyúztuk. A raktárban fejlődött mérges pókok ölték meg őt. A másikat is elő húztuk már, ez is a raktár nyílás mellett volt. Ennek is vége van. - (D.u. 5h). A második n. - tehát a harmadik kis gnú - is végét járja. Mi lesz Bpesten?!

Hát bizony hajnalban aligha találok életben egy gnút is a 3-közül. Épp úgy lesz a földi malacokkal is. - őrült dolog!, még tegnap, sőt ma reggel is másképpen gondoltam a dolgok állását.

-, máj 4.

(reggel 7h) nagyon érthető dolog hogy ma éjjel nem volt nyugodt álmom. Többször a gnúknál voltam. A tegnap este már haldokló élt ugyan - még most is él - de már nem reagál semmire csak szívem ver még. - A kis n. Is ledőlt már. Egyik sem eszik. Rosszul áll a dolog a majmokkal is. - Ennél is a gyomor tele volt, de a belek üresek voltak. Húsban különben nem nagyon fogyott. A nagy gnú is igen szomorú. 2 megmaradt kicsi holnap reggelre alighanem elpusztul.

-, máj. 5 (reggel 1/2 8h.)

Éjjel erős szélvihar kerekedett. Őrült zivik most is, persze a hullámok is megfelelőek. Ez adja meg a kegyelemdöfést az amúgy is dögletes állatoknak. - Éjjel felkeltem és levettem a disznóól tetejére helyezett szervál ketrecet.

Fene szénsztájk miatt oly redukáltan haladunk, hogy Inezt csak késő éjjel vagy holnap hajnalban érjük el, ha ugyan a késés még nagyobb nem lesz szűnni nem akaró szélvihar miatt.

Este 8 h újra az állatoknál voltam. Éppen akkor fordult fel a még megmaradt n. gnú. Ma már az oroszlánok is szomorúak voltak.

Port-said, május 6

Reggelre lehúztuk az utolsó n gnú irháját is. - Szuezkanálison simán mentünk át. Egyszer se kötöttünk ki. Itt nem kaphattam zöld füvet, de 100 Kg szénát átvettem 1 E-ért. Bíz, az inkább szalmának néz ki, de az állatok eszik.

Meszinai szoros, máj. 10.

Ma az utolsó kis gnú fordult fel, pedig azt hittem, hogy azt haza tudom szállítani.

Nápoly, máj. 11.

Holnap után leszünk Marseillaban. Itt nem volt Fiuméba induló hajó.

Marseille előtt, máj. 12.

Állataim majd mind náthásak. ... Holnap d.e. már Marseille-ben leszünk. Vár ott valaki ki az állatokat átveszi?

Május 20 Budapest

Én ide érkeztem. Állatok holnap reggel - ha? Megint semmi hír. Mennyi állat pusztult el?                                                         

Kittenberger e kétségbeejtő helyzet ellenére is mintegy 120 állattal tér haza, melyek legidősebb példányai még 1929-ben is láthatók voltak a fővárosi állatkertben.