Malária, dizentéria és társai

2018.12.07

"Voi hegyek között, mocsaras katlanban fekvő maláriafészek, ahol párnapot kellett töltenünk, hogy a tehervonattal érkező poggyászt bevárjuk. Az angol területre nem váltottam vadászjegyet, s így Kittenbergerrel az időt a környék átbarangolására fordítottuk. Kittenberger botpuskáját vitte magával, érdekes madarakat lőtt és készített hazaszállításra. Barangolás közben, a sűrű bokrok között sokszor emberi koponyákra is akadtunk, amelyekből Kittenberger néhányat magával vitt a múzeum számára."

Damaszkin A. levele 1903

Kittenbergert afrikai gyűjtő- és vadász utazásai alatt többször is próbára teszi a malária. Öt esetről biztosan tudunk. Első megbetegedése a kontinensre történő érkezését követően már 1903 januárjában kialakul. Mielőtt azonban körbejárnánk a témát ismerjük meg röviden magát a betegséget.

A malária mint megnevezés az olasz (latin) eredetű "mal aria" = rossz levegő kifejezésből ered, mert a betegségről úgy tartották, hogy a mocsarak kigőzölgéséből származik. Ma már tudjuk, nem a poshadt víz, hanem az ilyen mocsaras helyeken fellelhető szúnyog közvetíti a maláriát. A malária a nőstény Anopheles szúnyog csípése által emberről emberre terjedő egysejtű (Plasmodium) által okozott súlyos betegség. 

A legtöbb fejlett országban a gyógyszereknek és a szúnyogriasztóknak köszönhetően a megbetegedés csak ritkán fordul elő, de a trópusokon továbbra is gyakori. Az ezen vidékekről érkező látogatók vagy hazatérő utazók azonban behurcolhatják a fertőzést, és kisebb járványokat okozhatnak.
Évente kb. 110 millió megbetegedés fordul elő (kb. 80-85% az egyenlítői Afrikában) és több tízmillió halálesetet regisztrálnak. Az elhunytak zöme gyermek.

Malária veszélyes területek a Földön:

Emberben négy parazitafaj okozhat maláriát: a Plasmodium vivax, a Plasmodium ovale, a Plasmodium falciparum és a Plasmodium malariae. A kórokozók a csípést követően a májba vándorolnak és szaporodni kezdenek. Az érési folyamat átlagosan 2-4 hétig tart, majd a kórokozók elhagyva a májat elárasztják a beteg vörösvértestjeit. Itt tovább szaporodnak és a fertőzött sejtet szétrepesztik. A Plasmodium falciparum okozta malária súlyosabb lefolyású lehet a többi formánál, mivel itt a vörösvértestek nagyobb százaléka fertőződik, és nagyobb mennyiségű vörösvértest esik szét egyszerre. A kutatások szerint több vörösvértest esik szét, mint amennyi plasmodiummal fertőződött. Ennek oka még nem tisztázott. Szövődmények kialakulása is Plasmodium falciparum fertőződés esetén várható inkább. 

A fertőző szúnyogcsípés után, általában 10-35 nappal később jelennek meg a tünetek. A lappangási idő változó, de legalább 6 nap. Malaria tropica esetében 1-4 hét, malaria tertiana és quartana esetén akár több év is lehet.
Kezdetben hőemelkedés, fejfájás, izomfájdalmak, hidegrázás, rossz közérzet a jellemző. Az első tünetek 2-3 napig tartanak, és gyakran influenzának tulajdonítják. A malária fő tünete a láz. Jellegzetesen maláriás tünet a magas láz (41 ̊C körül) és a verejtékezés szabályos időközönkénti ismétlődése, de nem csak hidegrázással járó típusoknak vélt lázroham lehetséges.

Hosszú időn keresztül az egyetlen terápiás szer a kininfa kérgéből nyert alkaloid, a kinin volt. Ez csak a vérben levő parazitákat képes elpusztítani, a test egyéb szöveteiben levőket nem. Használata mára visszaszorult. Napjainkban egy sor készítmény szolgál a malária gyógyítására. Gyógynövényként az egynyári üröm (Artemisia annua) arthemisinin kivonatának felhasználásával készült artemether/lumefantrine hatásos még ellene.

KININ FA

Mint említettem Kittenberger bizonyíthatóan ötször kapja meg a betegséget, ebből négyszer első útja alatt. Hogy a betegség okozta megromlott egészségét visszahozza 1906 nyarán hazautazik és főleg a Rudas fürdőben gyógykezelteti magát, de még ezen év decemberében vissza is megy az öreg kontinensre.

Az első maláriás megbetegedés már pár hetes afrikai tartózkodása alatt előveszi. A betegség soha nem jöhet jókor, de most aztán igazán rossz időben jelentkezik.  Mombassából  a közelmúltban kiépített Uganda Vasúton indulnak a mintegy 300 km-re fekvő Moshiba. Terveik szerint az expedíció megszervezését követően innen indulnának a kontinens belseje felé. Voitól a fennmaradó 170 km utat gyalogosan illetve szekerekkel teszik meg, mivel a vasutat csupán eddig építették ki. Bizonyára ők ezzel tisztában is voltak csak azzal nem, hogy Kittenberger voii tartózkodásuk alatt súlyosan megbetegedik.

Damaszkin így ír erről:

"Szegény Kittenbergert annyira gyötörte a láz, hogy innen már nem bírták lábai tovább, és poggyásszekereken kellett a még hátralevő, körülbelül 30 kilométer utat megtennie. Tekintve, hogy ezek a kezdetleges szekerek helyenként a vízmosásokon csak támogatva, tolva juthatnak keresztül, képzelhető, hogy a szegény beteg mily kínokat szenvedett, míg Mosiban nyugalomhoz jutott. Lovakat az egész Kilimandzsáró vidékén fellépő cecelégy miatt nem tarthatnak, minden szekér elé hat-nyolc szamarat fognak. Minden ilyen szekérhez ugyanannyi tartalékszamár van kötve, s miután minden ilyen szállítmánnyal négy-öt szekér indul egyszerre, képzelhető, ily nagyszámú csacsikaraván mily hajszolással és ordítozással halad előre. De úgy látszik, a szegény csacsiknak is nagy része a mérges légy szúrásának esik áldozatul, amint azt a Mosiig vivő út mellett heverő csontvázaik, a nemritkán tűrhetetlen dögszag és végre a száz meg száz dögkeselyű bizonyítják. Mindezt a szegény betegnek éreznie, látnia és hallania kellett!"

Voi mai látképe:

Meggyötörve,  a betegségtől legyengülve érkezik meg Moshi katonai erődítményébe. Itt ismerkedik meg Meimaridisszel, kinek ültetvényén felépüléséig hónapokat tölt el. Lábadozási ideje alatt kezdi meg afrikai gyűjtőmunkáját. Hogy a következő 5 hónapban merre járt, arra a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában fellelhető Kittenberger gyűjtéséből származó emlősök cédulaadatai alapján következtethetünk:

1903 febr. 26. Kibosho 1903 márc. 1 Kibosho 1903 márc. 5 Kibosho 1903 márc. 6 Kibosho 1903 márc. 15 Kibosho 1903 márc. 21 Kibosho 1903 ápr. 14 Kibosho 1903 ápr. 17 Kibosho 1903 ápr. 28 Massai sztyeppe 1903 jún. 24 Moshi 1903 jún. 28 Moshi 1903 júl. 11 Moshi         

Amikor Damaszkin öt hónap múlva visszatér Moshiba Kittenbergert megint betegen találja: 

"Este találkoztam Kittyvel. Szegény ismét maláriában szenved. Azért nem töltötte tétlenül az időt. A Nemzeti Múzeum számára két hatalmas láda állt elszállításra készen a Kilimandzsáró vidékén gyűjtött madarakkal, lepkékkel, rovarokkal tele. A kiszuáhili nyelvet már folyékonyán beszéli. Kitartását a malária dacára sem vesztette el, sőt vasszorgalommal tanulja a mászai nyelvet, mert azon a vidéken is akar gyűjteni. Nagyon szeretné még a középafrikai nagy tavakat fölkeresni, hogy ezeknek faunájával is gazdagítsa a múzeumot."

A következő fél évben ládaszámra küldi haza a gyűjtött rovarokat, hüllőket, emlősöket. Úgy tűnik kiheverte betegségét. Gyűjtő kirándulásai alatt jut el a Moshitól délre húzódó Letema-hegységhez, amelynek közelében építi fel első gyűjtőtanyáját. Ennek a munkájának az 1904. júliusi oroszlán baleset vet véget. Több életveszélyes sebbel szállítják Moshiba. Nem elég a súlyos karmolások okozta magas sebláz, de a malária is újból előveszi. Három hónapig lábadozik. 

Elszántsága és tervei azonban ősszel a Kilimandzsáróhoz szólítják. A gyűjtőtábort 3000 m magasságban üti fel. 

 

Újból fellángoló maláriás megbetegedéséről a következőket írja:

"Itt az ideje, hogy visszatérjünk, annál is inkább, mert elegendő a zsákmány. Elég preparálni való gyűlt össze. Különben is lentről a lakatlan vandorobó vadonságból nemcsak az úgy-ahogy begyógyult sebeket hoztam magammal ide a magasba, de kétféle maláriát is. A tropica ugyan súlyosabb, de a tertiana, a "harmadnapos" roham talán még gonoszabb. Csak el ne kapjon az úton, mert akkor nem tudom, hogyan érem el banánlevél-kunyhómat... Pedig máris érzem a lázroham jeleit. Futva igyekszünk lefelé. Csak gyorsan haza. Már az övőserdőben vagyunk, mikor kitör rajtam a hideglelés.

Egyszerre mintha megbénulnék: össze kell szednem minden akaraterőmet, hogy nehezen engedelmeskedő lábamat menésre kényszerítsem. Bánt a gondolat, hogy mi lesz a másnapi preparálással. Vandama nagyon ügyes fiú, de azért csak ott kell állnom mellette. Azután a rovarászok is megjönnek, azoktól is át kell vennem a gyűjtött holmit...

Újabb, erősebb roham! Már egyáltalában nem törődöm a gyűjteményekkel! Lesz, ami lesz! Még az a gondolat sem serkent, hogy kunyhómnál már bizonyosan vár a ma esedékes két küldönc az élelmiszerekkel és a postával.

Az utolsó patak meredek partjánál végleg elhagy az erőm. Szerencse, hogy már csak kurjantásnyira vagyunk a kunyhómtól, és sietve jönnek otthon maradt embereim. Azok cipelnek át.

Kis szakácslegényem ágyba segít. Rám rakja az összes takarómat, ruháimat. De a hidegrázás, a fogvacogás nem akar megszűnni, hanem még fokozódik.

Ha postát kapok, máskor hajnalig ég a viharlámpa, mert az otthoniak minden sorát többször is elolvasom. Most azonban a posta sem érdekel! Csak az a pokoli hideglelés szűnne már meg! Az üres petróleumtartály tömve van izzó faparázzsal most is, mint mindig, de ez sem jelent semmit.

Embereim a hatalmas tábortűz mellett csendesen, szinte suttogva beszélgetnek, pedig máskor hangosan és vidáman szól a terefere. Kivált ilyen alkalmakkor, amikor a küldöncök egy-két lopótök kulacs banánsört, pombét hoztak.

A fehér ember beteg, a "kunguru" (így nevezik a maláriát) rázza, és ilyenkor minden fehér ember ingerlékeny. Valóban bántanak a hangok: az őserdő legzajosabb éjjeli állatainak, a hyraxoknak szűnni nem akaró lármája, a félmajmok siránkozása, a lentebbről idehangzó, rosszat álmodó vagy leopárdot jelző páviánok szitkozódása.

Elmúlt már az éjfél. A hideglelés mintha enyhülni kezdene. Majd hirtelen forróság tör rám. Tudom, hogy mi következik: epehányás, és utána nagy-nagy megkönnyebbülés! Tisztulni kezdenek a gondolatok. A gyűjtemény feldolgozásán töprengek. A postám is izgat már. Vajon mit és milyen híreket hozott? A kíváncsiság alig tud takaróim alatt tartani. Egy csapongó gondolat hazaszáll. idő előtt, mert lentről felhangzik ide, a hegyoldalba egy feltévedt fiszi, foltos hiéna utálatos "ui-uii"-ja. Gúnykacaj a hazavándorló gondolatra!..."

1906 nyarán hazatér, hogy testi és lelki gyötrelmeit gyógyítsa. A következő évekből nem ír maláriáról, valószínű, hogy danakil-földi expedícióját kevésbé fenyegette ez a betegség.

A korai időszak (1903-1914) utolsó megbetegedése 1910 júniusában éri. Alighogy felépítik a ruvánai gyűjtőtanyát máris "végigcsiklandozza" tagjait a malária.. Erről így ír:

" Bizony borzongás futott végig rajtam, mikor magamon a félelmetes betegség megjelenését először észleltem, de a betegség erősbödésével bizonyos letargikus megnyugvás szállt meg, hisz úgyis mindegy már - gondolám -, s különben is a végzet ellen nem okosság rugdalózni. Kínlódva vívtam egy-két napig keserves tusámat a kórral s a mögötte álló, nyugalmat hozó halállal, , míg lassanként erőre kezdett kapni szervezetem. Újra fölébredt életkedvem, terveket kovácsolt agyam, és a betegség alatt majdnem semmire zsugorodott vágyak újra kiterjeszkedtek. Csak a testem volt még fáradt, gyönge. Ugyan tettem-vettem egyet-mást a camp körnékén, de még egy rövidebb gyűjtőkirándulásra sem volt elegendő erőm"

Míg a huszadik században a legtöbb elterjedt járványos betegség ellen sikerült kifejleszteni hatásos oltóanyagot vagy gyógyszert, a malária, az egyik legveszedelmesebb járványos kór ellen továbbra sincs igazán hatékony ellenszerünk. A malária napjainkban kereken száz ország lakosságát, az emberiség kb. 40 százalékát érinti...