Mit láttam én ott akkor?

2018.11.13

Titokzatosság. Fogalom, mely meginditja a fantáziát, hogy sorban szülhesse sötét, gonosz gyermekeit. Beleül elménk mély kamráiba, beférkőzi magát agyunk legbensőbb tekervényeibe, s folyton ott mocorog s nem hagyja békén lelkünk nyugalmát.  Magányunkban, elhagyatottságunkban tör ránk és szinte látni véljük ahogy testet ölt s mily érdekes mások számára mindig rejtve marad. 

Ezek a misztikus, lidérces lények, melyek sajátos körülmények között nem csak az egyén szintjén jelennek meg, hanem nagyobb, általában zárt közösségek  öntudatában is helyet kapnak. Általában rútak és gonoszak, a valamitől való félelem gyermekei, sok-sok generációt élnek túl, s csak akkor halnak meg, ha mi is elfelejtjük őket. 

Kelet-Afrika hatalmas erdőségei, a végtelen vadonságok, Kittenberger idejében is sorra szülték e látni vélt lényeket. Irja: "az esőerdők és a nagy papiruszmocsarak még most is megőrizték titokzatosságukat. Ott még élhetnek és bizonyára élnek is nagyobb éjjeli állatok, melyek még felfedezésre várnak.  Igy például Kenya szubogóiban nevezetesen Nandi erdőségeiben a bennszülöttek egy furcsa éjjeli állatról beszélnek..., melynek létezésében sok komoly kutató erősen hisz. Ez a titokzatos állat a "nandii medve", mely a bennszülöttek szerint... emberszabású majomhoz hasonlit."

Hasonló lények létezésében Kittenberger is komolyan hitt. 

" Az erdei kunyhók magányában, a leseken és nagyon gyakran az álmatlan éjszakáimon azon gondolkozom, hogy milyen állattól származhatott az az egy-két éjjeli hang, melyeket afrikai kóborlásaim alatt egypárszor hallottam, de amelyeknek okozóit... sohasem tudtam megállapitani... Ngare-Dowashnál... egy röpke pillanatra láttam valamit,ami gyakran férkőzik emlékezetembe, és sokért nem adnám, ha biztosan megtudhatnám, hogy mit láttam én ott akkor..." 

(Illusztáció: nandii medve)